Rovásírás gyermekeknek

Írta: Gábor Emese

Rajzolta: Gábor Emese

Kötés: puha fedelű

GONDOLATOK AZ ŐSI MAGYAR ÍRÁS MAI HASZNÁLATÁRÓL

Oktatási segédlet

Először is tisztázni szeretném a különbséget a rovás és az írás között.Az írás írószerszámmal történik, puhább hordozóra. A rovás a betűk fába faragása késsel, a vésés, a betűk kőbe vésése vésővel. Tehát a rovásírás fogalom nem helyes, mivel a rótt jelrendszer papírra másolását jelenti, amelynek nincs értelme. Különbséget teszünk írott és rótt, illetve vésett betűk között. Az ősi írásunknak is van írott-eredeti alakja és rótt, vésett alakja.

Őseink nagyon leleményesen éltek írásuk használatával is. Írtak jobbról balra, majd a következő sorban balról jobbra, majd megint jobbról és megint balról? (ökörszántás) Írtak föntről lefelé, ha úgy volt hely pl. sírokon, a keskeny adottságok miatt, de írtak keresztbe és körbe is pl. kövekre. Tanuljunk tehát tőlük Őseinktől: nem érdemes makacsul ragaszkodni a jobbról balra irányhoz és a későbbi, szálkás betűkhöz. Az ősi magyar írás mai tanításában célszerűbbnek tartjuk a balról jobbra haladást, mert: didaktikai szempontból lényeges a későbbi iskolai írásirány miatt.

A következő tényezők is igazolják ennek a javaslatnak a létjogosultságát: - Vannak olyan emlékek, amelyek balról jobbra íródtak - Az ősi írás: írás, nem rovás, nem vésés, azok primitívebb technikák. - A füzetek és könyvek jobbról balra nyílnak - A mai emberek túlnyomó többsége jobb kezes. - Jobbról balra írva kezünkkel eltakarjuk az írásunkat és elmaszatoljuk.

Előbb volt az írás, később lett a rovás. Az őseink először még fémeszközök híján, homokba bottal, kézzel, bőrre, nyírfakéregre földfestékkel, vérrel, barlangfalra szénnel, földkrétával, stb. festettek, rajzoltak, írtak. Ekkor a betűk még eredeti formájukban voltak jelen. (gömbölyded formák is) Később a technikai adottságok (fém és egyéb szerszámok megjelenése) fába rovás, kőbe vésés miatt a betűk torzultak, irányuk változott éppen igazodva az írás matériájához. Róni, vésni alkalmasabb jobbról balra, mert a többség jobb kezes, a vésőt a bal kezében tartja és természetesen nem a saját hasa felé, hanem ebből adódóan picit ferdén, ezért az eredeti gömbölyű formák szögletessé és ferdévé változtak.

Meg kell értenünk, hogy az ősi írás torzult, a vésések miatt túlszaladt, elszálkásodott. Az ilyen betűkészletek sajnos már nem minden esetben hordozzák az eredeti ősi jelképek üzeneteit, hiszen torzulásuk olyan mértékű, hogy pl. egy körből rombuszt, egy pontból keresztet, egy csigavonalból ferde egyeneseket eredményez.

Ősibb jelsor.

Torzult jelsor

Ezzel a ragaszkodással (a későbbi torzult jelekhez) nem segítjük elő az ősi jelképrendszerünk megértését, hiszen viszonylag kevesen jönnek rá, hogy egy rombusz mögött kört kellene sejtenünk, vagy egy látszólag értelmetlen cikk-cakk mögött hullámvonal, csigavonal rejtőzik, egy ferde létra pedig egyszerű négyzetet takar. Amennyiben hagyományőrzőként műveljük a rovást, vagyis botra stb.. rovunk, a jelek természetesen szálkássá változnak majd. Ebben az esetben javasolt a jobbról balra irány megtartása is, de a rovónak is tisztában kell lennie az eredeti jelsorral. Az ősmagyar vallás és a táltos papjaink üldözésekor a Kárpát-medencében szinte az összes írott (papiruszra, bőrre, nyírfakéregre stb.) anyagot megsemmisítették, a többi nem hozzáférhető. A rovásbotokat elégették, a kövek maradtak, melyek vésett betűi tanúként állnak és méltán gondolhatnánk-, ha csak ezekre a forrásokra támaszkodunk-, hogy írásunk szálkás ferde betűkből állt, melyet jobbról balra véstek.

Az összes ősi írás egyetlen tőről fakad. Egy fejlett kultúra égi jelei, pl: Föld jele (f betű): a megjelölt bolygó: Űr jele (ű betű): ami a Földön kívül van: Lyuk jele (ly betű): fekete lyuk: Nap jele: Ős jele: Felmerül az emberben a gondolat, hogy ilyen megközelítésből csak olyanok láthatják a Földet, akik az űrből nézik, illetve tudják, hogy a Föld gömbölyű?

Égi tanítóink (Őseink) jeleket hoztak nekünk. Jeleket, melyek magukért beszélnek, jeleket, melyeknek nem iránya, hanem üzenete fontos, melyek mindegyike egy-egy tanítást hordoz számunkra, jeleket, melyek magyarul érthetőek!!! Ezen több tízezer éves jelek bolygónkon több helyen használatban voltak, kiegészültek és változtak.

A mai latin betűkészlet új keletű és sajnos nem illik anyanyelvünkre. Fontos tehát, hogy gyermekeink még óvodás korban megtanulják ősi jeleinket, amelyek tökéletes logikai rendszert alkotnak anyanyelvünkkel, ezzel emelve önértékelésüket, építve memóriájukat, átalakítva gondolkodásukat egy szeretetközpontú látásmóddá, fejlesztve logikai képességüket, hogy szellemük megnyíljon egy egyetemes világmindenségről alkotott tudás felé, hitük pedig erősödjék őseinkben, és a Teremtőben.

Törekedjünk tehát ősi írásjeleink legősibb formájának megismerésére, melyet még minden torzulástól mentesen egyszerűen értelmezhetünk!

Gábor Emese